Ha valaki szerinted lusta, vagy ha te magadról ezt hiszed, esetleg ezt mondják neked rólad, akkor vizsgáljuk meg, hogy miért nem akarod csinálni azt, amit elvileg kellene.
Bármit is csinálni csak akkor érdemes, ha a céljaid eléréséhez vezet. Kezdd tehát azzal, hogy szembe nézel a céljaiddal! De ne a szüleid, a barátaid, a tanáraid vagy a főnököd céljait akard megvalósítani, azt hagyd meg nekik! Neked is vannak céljaid. És nem fontosabbak a mások céljai. Nincsen olyan, hogy magasztosabb célok, menőbb célok meg a többi „bullshit”. Boldog pedig akkor leszel, ha a saját képességeidet kibontakoztatod, és nem olyan munkát végzel, amely nem megy neked jól, és nem tesz boldoggá. Ez az egész sokkal egyszerűbb, mint ahogyan azt gondolnánk. És ha olyannal foglalkozol, amit szívesen csinálsz, és a céljaidhoz elvezet, akkor nem leszel rest megcsinálni.
Akik csak a tanuláshoz lusták
Gondoljuk végig, hogy pont a tanulás lehetne az a tevékenység, ami nagyon könnyen megy, ha érdekel az, amit tanulsz. Persze, tudom én, hogy valahogy minden tárgyból érettségizni szükséges, és a bölcsészek nem akarnak atomfizikával foglalkozni, de hiszek abban, hogy minden tanulási folyamatban megtalálhatod az érdekedet. Bizony, a szabadakarat gyakorlása nem azt jelenti, hogy semmit se csinálj, csak egész nap fetrengj vagy játssz vagy filmet nézz. De hidd el, ha ezt tennéd, attól nem is lennél boldog. Én kipróbáltam ezt kb. 1 évig (érdekes kísérlet volt), és a haszontalanságtól mély depresszióba zuhantam.
A hasznosság érzése a boldogságunk alapja, erről olvashatsz még tőlem a jövőben, most csak annyit említek, hogy még nem láttam embert, aki boldog lett volna úgy, hogy közben haszontalannak érezte magát. Ott kezdődik a probléma, amikor átléped a határt, és olyan dolgokat is csinálsz kényszerből, amit nem értesz, hogy miért kell csinálnod. És miért érzed rosszul magad? Mert haszontalannak érzed, amit csinálsz. Ennyi.
Csak azt nem csinálod meg, és csak arra nem vagy képes, amit saját szemszögedből haszontalannak érzel. Minimálisan képes vagy általad unalmasnak tartott dolgokat megtanulni a cél érdekében, de ne vidd túlzásba! Tanuld azt, ami érdekel, és válassz magadnak olyan szakmát, ami érdekel, és amiben hinni tudsz! Nagyon szomorú ám nézni a munkahelyükön kiégett, a munkájukat és magukat haszontalannak tartó embereket, és őket motiválni már pénzzel sem lehet egy idő után. Szóval, ha nem megy a tanulás, akkor ne erőltesd, hanem tedd le egy kicsit, és inkább gondolkodj el azon, hogy miért csinálod! Keress benne értelmet, és keresd meg azt a határvonalat, ami ott húzódik, ahol annyi a tananyag, amelyre neked valóban szükséged van!
Miért van rá szükséged? Ez egyéni kérdés. Valakinek azért, mert abban a szakmában szeretne elmélyülni, valakinek azért, mert az életcélja felé ez a lépcső vezet, és fel kell mászni rá (meg kell tanulni, vizsgázni és kész), valakinek meg azért, mert úgy gondolja, hogy az alapműveltséghez kell, amivel ő rendelkezni szeretne. De az, hogy anyu, apu vagy a tanárok ezt akarják, sohasem lesznek számodra igazi motiváló tényezők, csupán a „kell” nyomasztó hangjai lesznek ők, és szerintem még hátráltatnak is téged ebben a folyamatban. Ha megtaláltad az értelmét, akkor vedd a kezedbe újra a tananyagot és jobban fog menni, hidd el!
Amikor elkalandozik a gondolatod, akkor egyrészt elveszítetted a motivációdat – érdemes magadat emlékeztetni arra, hogy miért csinálod –, másrészt lehet, hogy olyan szót olvastál, amit nem értesz. Nézz utána a szó jelentésének, mert olyat megtanulni nem igen lehet (vagy csak nagyon nehezen), aminek nem érted a jelentését! Ha elálmosodsz tanulás közben, szinte biztos, hogy egy számodra ismeretlen jelentésű szót olvastál.
Hogyan válassz iskolát és szakmát?
Ez egy több tényezős kérdés, és nem csupán attól függ, hogy mihez érzel magadban tehetséget, azaz képességeket. Egyrészt persze, hogy a képességeid is meghatározzák, hogy milyen úton jársz, ugyanakkor az is fontos, hogy milyen életet akarsz élni.
Minden tanulási folyamat és minden munka megkíván egy életmódot is, amiben az kiteljesedhet. Például hiába akarsz olimpikon lenni, ha nem akarsz minden nap edzeni, és az életednek jelentős részében erre időt fordítani. Hiába szeretnél menő ügyvéd lenni, ha nem akarod azt a 8-10 éves utat végig gyalogolni, ami odavezet, és ha nem szeretnél emberekkel foglalkozni, akkor már nem is működik a terv. Hiába szeretnél sikeres orvos lenni, ha közben az emberekkel nem akarsz „lelkizni”, és nem akarod az életüket megvizsgálva az egészségüket jobbá tenni. Hiába akarsz zenész lenni, ha nem tudod elviselni a rád irányuló rivaldafényt, és nem akarod belátni, hogy nem a közönség van érted, hanem te élsz őértük. Hiába akarsz pénzügyekkel foglalkozni, ha nem akarod megérteni, hogy az emberek hogyan működnek a gazdasági szervezetekben vagy hogy hogyan gondolkodik az „utca embere”. Hiába akarsz értékesítő lenni, ha nem szeretsz idegen embereket megszólítani, és valójában nem érdekel más emberek érdeklődése, vágyai.
A HR-es munkám során sokszor tanácsoltam el a jelentkezőket olyan munkakörtől, amelyhez kapcsolódó életmódot ők nem is akarták igazából. Csak akkor tudsz teljes és boldog életet élni, ha felelősséget vállalsz a tetteidért, és tisztában vagy azzal, hogy miért választasz egy szakmát. Az igazán elhivatott emberek gazdagok lesznek olyan szakmákban is, amelyekről azt hisszük, nem hoznak sok pénzt, és akik nem elhivatottak, hamar el is szegényedhetnek jogászként vagy mérnökként is.
Hogyan kezdj bele?
Ahhoz, hogy a dolgokat ne kényszerből csináld, megértés kell. Megérteni önmagadat, megérteni a világot és megérteni más embereket. Egyedül nem tudod elérni a céljaidat, bizony figyelembe kell venni a családodat, a munkatársaidat, a boltban a pénztárost, a buszvezetőt stb. De, ha megérted, hogy milyen út vezet a céljaidhoz, nem leszel lusta. Hiszen előbb vagy utóbb rájössz, hogy ha egészségtelenül élsz, a tested nem lesz képes arra, amivel tevékenykedni szeretnél. Ha a lelkedet nem rakod rendbe, akkor mentálisan leszel képtelen a kiegyensúlyozott életre. Ha a környezetedet nem takarítod, akkor a büdös, koszos, rendetlen otthonodban rosszul fogod érezni magadat. Semmit sem „kell” csinálni, hanem érdemes azért, hogy az lehess, aki lenni szeretnél.
Egy fontos adalék még: a lustaság állapotát nem lehet leküzdeni a „kell” szóval. Mivel alapvetően szeretjük magunkat – még ha te most ezt nem is érzed igazán magadban –, ezért az agyunk arra törekszik, hogy olyan tevékenységeket műveltessen velünk, ami jólesik. Mindig a jobban eső felé terel minket. Tehát, ha valamit csinálni kell, de te nem akarod, akkor szépen el fogsz kalandozni más gondolatokra és tevékenységekre. Nem egyszer láttam már olyat, hogy valaki tanulás helyett inkább kitakarította a szobáját, amit korábban nemigen tett önszántából, azonban az az érzés, hogy valami hasznosat csinálhat, amiért majd megdicsérik őt, bőven jobb érzést okozott, mint a tanulás, vagy munka, amihez nem volt kedve, nem beszélve a sorozatok nézéséről vagy a közösségi média vonzalmáról, ami csak egy gombnyomásra van tőlünk 24 órában.
Szóval lépjünk most vissza oda, hogy valamit nem akarunk csinálni, de valaki – akár csak mi magunk – azt állítja, hogy kell. Ha sikerül rájönnünk arra, hogy nem kell semmit sem csinálni, viszont érdemes dolgokat megcsinálni a kívánt cél elérése érdekében, akkor az jobban fog működni. Az érzés, hogy te magad hozhatod meg a döntést – szabadakarat, tudod… –, rögtön jobb érzést fog okozni. Én mindenkinek azt tanítom, hogy vállaljon felelősséget a döntéseiért, de ehhez át kell azt látni, hogy minek mi a következménye. Ha csak azért tanulsz, hogy a szüleid büszkék legyenek rád, ez igazából keserédes sikert fog csak a végén eredményezni. Ha csak azért takarítod ki a szobádat, mert különben valamit elvesznek tőled (zsebpénz, szabadidő, étel, szívességek stb.), és ezzel fenyegetnek a szüleid vagy lakótársaid, akkor kényszerből fogod megcsinálni a feladatot, és biztos, hogy nem is hatékonyan. Ha megértenéd, hogy érdemes takarítani, mert különben fertőző bacilusokkal vagy csótányokkal fogsz együtt aludni, én azt hiszem, előbb vennél a kezedbe porszívót és felmosófát. Minden cselekvésnek van értelme, és csak az a kérdés, hogy ezt te is látod-e.
Tedd le a voksodat magad mellett! Akarj az lenni, aki vagy, amilyen vagy, és keresd meg azt a közeget, szakmát, utat, amelyen megőrizheted önmagadat. Ha így teszel, nem csak lusta nem leszel, de hasznos és boldog életet fogsz élni elképesztően könnyedén.
Fotó: freepik.com
