Sokan megköveznének talán azért a mondatért, amit ide mindjárt leírok, de én bárkivel szívesen vitába szállok a témát illetően: meggyőződésem – és ezt tapasztalom a kutatásaim és az emberekkel való foglalkozásaim kapcsán is –, hogy az a szó, hogy lusta teljesen feleslegesen félrevezető szó, és szerintem nem is létezik ez az ”emberkategória”.

Szerintem a lusta szót azok találták ki, akiket nem érdekel, hogy valamit miért nem akarunk csinálni. Akik simán csak ”lelustáznak” téged, nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy kiderítsék, hogy miért nem megy az a tevékenység neked, amit tenned kellene. Ok lehet, hogy nincs idejük erre, vagy nincs türelmük ahhoz, hogy olyan evidens dolgokkal kapcsolatban, mint a tanulás, a mosogatás, a rendrakás vagy az általad elvállalt munka elvégzése, beszélgetéseket folytassanak veled a lelki nehézségeid feltárásáról, de szerintem kellene. Lehet, hogy nem nekik kellene ezt megtenniük veled, de valakinek igen.

Miért nem vagy lusta?

A lustaság nem egy életmód – bár sokan ezt hiszik –, hanem egy lelkiállapot kivetülése, és valahogy el kellett nevezni ezt a jelenséget. Amikor az emberek valamit nem értenek, akkor adnak neki valamilyen nevet, hogy legalább mutogatni lehessen más emberekre, hogy ők olyanok. Aztán tudósok, elemzők, filozófusok – akik időt szánnak a megfigyelésekre – levonnak sok száz vagy sok ezer megfigyelésből származó következtetéseket, hogy ezt a bizonyos, érthetetlen jelenséget jobban megértsék, megismerjék, és akárhogy is, de kezelni tudják.

Ez a fejlődés útja, nem kétséges. Csupán annyi problémám van ezekkel a folyamatokkal, hogy már az elején elrontjuk, ha leragadunk ott, hogy feltételezzük, hogy emberek bizonyos dolgokat csak úgy „nem akarás” miatt nem tesznek meg. Az igaz, hogy nem akarod megcsinálni azt a tevékenységet, amely elmulasztása kapcsán téged lustának titulálnak, de sokkal érdekesebb ennek az oka, mint az, hogy elnevezzünk téged lustának.

Akkor mégis mit jelent az, hogy lusta?

A lustaság tehát szerintem egy állapot miatt mutatkozó jelenség, és kezelhető. Sőt, nemcsak, hogy kezelhető, hanem egy nagyon fontos jelzés! Jelzés egy elakadásra, és ez az izgalmas! Ez az, amivel foglalkozni érdemes. Több száz embert motiváltam már olyan tevékenységekre, amelyre szükségük volt a munkájuk sikeresebb elvégzéséhez vagy az életükben való továbblépéshez. Ha csak annyit mondtam volna nekik, hogy „Haver, ne légy már ilyen lusta!” – ezzel nem motiváltam volna őket.

Ez egy támadás a személy felé, amikor azt mondod neki, hogy lusta. Hiszen ez egy negatív jelző, és ezzel kijelented, hogy ő képtelen valamit megcsinálni, amiért gyorsan el is ítéled, és meg is ítéled, mert őt „rossz”-nak állítod be. És ezután elkeseredik, elkedvetlenedik, talán még dühös is lesz, némiképp tiltakozó, ellenálló, de biztos, hogy még motiválatlanabb is lesz, sőt, már a nyomás kényszere alá is helyezed, és ha van benne megfelelési kényszer, akkor még frusztrált is lesz. Egyetlen szótól? Igen. Tehát elértük a célunkat, ami az lett volna, hogy rávegyük a személyt arra, hogy megcsinálja az el nem végzett feladatokat? Biztos, hogy nem. Lehet, hogy a fenyegetés hatására mégis majd belekezd a tevékenységbe, de szenvedésnek érzi majd, és a minősége sem lesz igazán szuper annak, amit csinál.

Ha tehát valaki szerinted lusta, vagy ha te magadról ezt hiszed, esetleg ezt mondják neked rólad, akkor vizsgáljuk meg, hogy miért nem akarod csinálni azt, amit elvileg kellene. És rögtön itt álljunk is meg, hogy mi az, amit csinálni KELL. A „kell” szó egy veszélyes dolog, mert 10 emberből 9 és fél embernél ez a szó dacot vált ki (akkor is, ha ezt nem vallja be). Nem szeretjük ezt a szót, ezt az érzést. Miért? Mert úgy érezzük, hogy ha valamit csinálni kell, akkor annak elmulasztása bizonyára kárt okoz majd nekünk. Az esetleges veszteségtől pedig félni kezdünk.

Tizedmásodpercek alatt zajlik le ez az érzelmi hullám bennünk, de gyakorlatilag félelemmel telik meg az agyunk és ezáltal a testünk is, és némi frusztrációt is érzünk: Mi lesz, ha nem sikerül? Azon kívül, hogy ez önmagában is rossz, mivel negatív érzéseket érzünk, még nagyobb baj, hogy ilyen lelki és testi állapotban bénábbak is leszünk. A pohár kieshet a kezünkből, a szerszámokat nem pontosan használjuk, a papír összegyűrődik vagy elszakad, a billentyűket félreütjük, az ügyféllel esetleg türelmetlenebbül beszélünk stb. A tanulás közben érzett „kell” érzés pedig blokkokat képez a memorizáló folyamatokban, így kétszer-háromszor vagy akár tízszer is el kell olvasni a tananyagot ahhoz, hogy megértsük és megjegyezzük.

A lustaságnak hívott jelenség akkor következik be, ha valamit nem akarsz megcsinálni, ennek pedig számtalan oka lehet. Nem érted, hogy miért van rá szükséged vagy félsz attól, hogy meg tudod-e csinálni. A félelem életünk legerősebb és legtöbbször előforduló blokkolója. Nem kezdünk bele abba, ami balul is elsülhet. A nem megértésből keletkezik egyébként az is, hogy valamit nem tudunk jól megcsinálni. Tehát nem vagy lusta, csupán félsz attól, amit nem csinálsz meg, vagy nem gondolod végig, hogy miért van erre szükséged, vagy végig gondolod, de valójában úgy érzed, nincs is szükséged erre. Nem vagy lusta, teljesen normális ember vagy, aki éppúgy keresi a hasznosságot, mint mindenki más. Próbáld meg tehát megtalálni a céljaidhoz vezető tevékenységben a hasznosságot! Hogyan? Erről már egy másik cikkben mesélek.

Fotó: freepik.com