Purkald Kriszta

Szerethetem-e a kövér testemet?!

2023. március 31. 11:50 - Purkald Kriszta

Mit is jelent az, hogy kövér vagyok? Mihez képest vagyok duci vagy túlsúlyos? És vajon miért? Miért nem akarunk jobban lenni? Egyáltalán most rosszul vagyunk-e? Ha én szeretem így a testemet, és mondjuk még a párom is szereti, sőt erre kattan a szerelmem, akkor minek fogynék le?

szerethetem-e-a-kover-testemet.jpg

A testünk – ezt talán mind tudjuk – az egészségi állapotunkat mutatja, és nyilván azt is tudjuk – még ha nem is gondolkodunk el ezen minden nap –, hogy ha nem tetszik, amit látunk, akkor talán nem abban az egészségi állapotban vagyunk, ami optimális lenne egy egészséges, erős élethez. Na de miért nem vagyunk egészségesek? Miért nem élünk egészségesen, ha a csapból is az folyik, hogy milyen ételek-italok fogyasztása, milyen mennyiségű testmozgás, alvásidő és egyéb tevékenység révén lehetünk egészségesek?! Tudjuk-e azt is, hogy a testünk nemcsak a fizikai állapotunkat mutatja, hanem a lelkiállapotunkról és életmódunkról is árulkodik?

A test és a lélek egymás nélkül nem igen létezik, és nem tudnak egymástól függetlenedni sem. Korábban írtam már a lustaságról, és továbbra is tartom a véleményemet, hogy nem lehet elintézni ennyivel az el nem végzett tevékenységek okát. Ha nem megy az egészséges életmód, akkor ott valami blokk van. „Nem értem…, Nem tudom…, NEM AKAROM!”

A legfontosabb oka annak, amikor valamit nem csinálunk az, hogy nem akarjuk. A testünk nagyon komplex rendszer, elképesztően sokféleképpen lehet fejleszteni, nincsenek olyan tuti tippek vagy praktikák, amelyek mindenkinek bejönnek, amelyekre mindenki képes, amelyek mindenkinek örömet és hasznosságérzetet adnak. Márpedig, ami neked nem hasznos vagy nem okoz örömet, azt nem fogod csinálni. De menjünk még előrébb! Az a jelenség, ha nem akarunk egészségesebben élni, az nem csupán arról szól, hogy nem akarjuk azt a tevékenységet elvégezni, amitől mások szerint jobb lenne nekünk az életünk, hanem arról is szól, hogy nem akarjuk magunkat jobb helyzetbe hozni. Motiváció kérdése. Ha halálos beteg vagy, és egyetlen lehetőséged van a túlélésre, és szeretnél élni, akkor biztos, hogy meg fogod oldani, hogy jusson időd, legyen kitartásod, és megtedd a szükséges lépéseket. De vajon akarsz-e élni? Vajon akarsz-e úgy élni, ahogy most élsz?

Miért nem akarunk jobban lenni?

Miért nem akarunk jobban lenni? Egyáltalán most rosszul vagyunk-e? Ha én szeretem így a testemet, és mondjuk még a párom is szereti, sőt erre kattan a szerelmem, akkor minek fogynék le? Ok, hogy vannak orvosi vélemények és rengeteg statisztika arról, hogy a túlsúly milyen problémákat okoz, de mindig van ellenpélda is, és sokkal fontosabb, hogy szereted-e magadat, és úgy akarsz-e élni, kinézni, létezni, ahogy éppen vagy! 

Bármit is szeretnél csinálni, ha mégsem szeretnéd csinálni, nem fogod. Ez törvény. Szóval előbb derítsd ki, hogy akarsz-e változtatni a külsődön vagy a belsődön, utána jöhet a kutatás, hogy azt hogyan tudod megtenni. De mivel több beszélgető partnerem (mert én így hívom a coach üléseken a vendégeimet) is kifejezi azt, hogy nem érzi jól magát a testében, most azért ültem a gép elé, hogy erről gondolkodjunk kicsit együtt.

Nem érzi jól magát, és úgy tesz, mintha nem tudna változtatni rajta. Pedig ez az állapot nem csupán egy tényezőből alakult ki. Azért nem tud változtatni rajta, mert nem látja a sok okot, ami miatt ő most ilyen. De hogy ne csak mások lelkében turkáljak folyton, leírom nektek, hogy nekem is van most egy utam, amin járok, ami arról szól, hogy kiderítsem, milyen gabalyodás van a lelkemben, ami miatt a testem nem úgy viselkedik, mint ahogyan az nekem jól esne. Alig fél év alatt 2-3 számmal nagyobb méretű ruhákra lett szükségem, és vannak egyéb olyan tüneteim is, amelyek nem egy makulátlan egészséges állapotról árulkodnak. Dolgozom azon, hogy oda jussak, ahova szeretnék, de közben nem szűntem meg szeretni magamat. Ez is én vagyok. 6 éve gyermeket szültem, és örülök annak, hogy a csípőmön ez látszik. Ha ránézek a striáimra, akkor tudom, hogy sokat mozgott a testsúlyom a terhesség alatt, és ennek egy csodálatos gyermek a következménye. Rengeteget dolgozom ülve a gép előtt, ezért keveset mozgom, és ez is látszik rajtam, de én örülök a sok eredményes munkának. Bátran merek emberek szemébe nézni és nem várom el tőlük, hogy vonzódjanak hozzám, mert van egy fantasztikus párom, egy mindent kielégítő párkapcsolatunk, és őt nem a centijeim le-fel mozgása érdekli. De tudjátok, ha csak azzal vagyunk elfoglalva, hogyan nézünk ki, és hogy egyébként sem szeretjük magunkat, akkor nem tudunk ilyen párkapcsolatot kialakítani senkivel. Sokat dolgozom, és szeretem a munkámat, gyereket nevelek, emelett szakítok még időt a párkapcsolatra, és így keveset alszom, és ha az ezektől való kimerültség nyomai látszódnak a testemen, akkor büszkeséget érzek, nem utálatot. Van ingerem és motivációm jobban lenni, teszek is érte, de igenis szeretem magamat így, és nem ijedek meg attól sem, hogy a jelenlegi emésztési zavaraim arra utalnak, hogy több, mint 20 éve meg nem emésztett érzéseket most végre bátran feldolgozok, és ez egy olyan folyamat, ami a testemet is érinti.

Nehéz dolog, amikor egyedül érzed magad

Ha nincs melletted egy téged imádó partner, egy a szülőségben segítő társ, ha fáradt vagy, magányos, kimerült és kielégítetlen, akkor sokkal nehezebb szeretni magadat. Én tudom. De amíg magadat nem szereted, addig nem leszel jobban, és addig nem is tudsz olyan társat vagy barátokat találni, akik téged őszintén szeretnek. Ez van. Nem megúszható! Ugyanakkor nem is érdemes lemaradni erről a csodálatos érzésről, amikor szereted magadat. Mert igenis megérdemled, mert azért vagy olyan, amilyen, mert ez te vagy, és okkal és logikusan cselekedsz és élsz. Nem vagy bűnös, nem vagy hibás, ember vagy és ennyi. A döntéseidnek oka van. Amikor döntesz, a fejedben lezajló gondolatfolyamok csupán azokat az információkat érzékelik, amelyek neked reálisak – ezért van az, hogy mások a te helyedben másképp cselekedtek volna. Később, ha több információd lesz dolgokról, akkor lehet, hogy másképp döntenél, de ott és akkor csak egy adott mennyiségű adat áll a rendelkezésedre, és dönteni, cselekedni kell. Én tudom, hogy a legjobb szándékod és tudásod szerint igyekszel megállni a helyedet az életben, eltartani magadat, a családodat, elvégezni a feladataidat, ellátni a kötelezettségeidet, és vajon közben ki az, aki ezért megdicsér téged? Vajon ki köszöni meg neked, hogy élsz? Bizonyára sokan akadnak, akik elmondják neked, hogy szerintük hogyan kellene élned, fejlődnöd, változnod… Köszi nekik, de ezt bízzák rád inkább, és ha nem hálásak neked azért, mert egyáltalán a világon vagy, és nem értékelik a küzdelmedet, az igyekezetedet, akkor ne okoskodjanak! Magukkal foglalkozzanak! Esetleg mutassanak példát, majd te eldöntöd, hogy követed-e őket.

Te (és amúgy ők is) megérdemled azt, hogy a saját döntéseidet elfogadd és elismerd magadnak. Ha ránézel a testedre, lásd, hogyan jutottál odáig. 120 kilós vagy? Okkal van így, mert féltél, mert bánatos voltál, mert nem volt időd mozogni a munka vagy a gyereknevelés mellett, mert nem szeretted magadat, mégis itt vagy, minden nap felkelsz és teszed a dolog. Én hálás vagyok neked, mert szükség van minden emberre, hogy az emberiség működjön!

Amiket megteszünk, amiket érzékelünk, amiket nem engedünk el, ami felbosszant vagy elszomorít, amit nem tudunk megemészteni, mind a testünk alakulását befolyásolja. Ha megértettük a lelkünk gubancait, ha nem hibáztatjuk tovább magunkat, és másokat sem, ha el merünk engedni haragot, bánatot, ha merjük magunkat szeretni, és nem akarjuk tovább, hogy áldozatok legyünk, akiket kihasznál a családja, a barátai, a főnöke és az egész világ, akkor úgy fog alakulni a testünk, ahogy szeretnénk. Akkor majd lesz motivációnk az egészséges táplálkozásra, a megfelelő vízfogyasztásra, a sportra és a meditációra. Ha bele merünk nézni a saját szemünkbe, ha meg merjük ölelni magunkat, akkor majd jobban akarunk élni, és majd csak akkor nem fogjuk magunkat bántani. Addig pedig legyünk büszkék magunkra, hogyha fáj is, de akkor is megyünk, ha nem tetszik a kép, akkor is öltözködünk, ha félünk is, akkor is ismerkedünk, ha nem is kapjuk vissza, akkor is szeretünk. A szép, a jó, a megfelelő, ezek mind relatív fogalmak. Nem kell állapotokat állandónak tekinteni, nem a testet kell szeretni, hanem azt, aki benne van, ő pedig megérdemli minden körülmények között!

Fotó: freepik.com

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://purkaldkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr8918085448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andy73 2023.03.31. 22:47:56

Nos, ha gyereket nevelsz, az szép, de ne elégedj meg ennyivel. Nevelj több gyereket, mert több gyerek, több öröm, túl azon, hogy demográfiailag is többre van szükség. És akkor az is motiváció lehet a fogyásra, hogy a következő gyerek előtt jobb formába kerülj.
Egyébként egy kis túlsúly tényleg nem baj, csak az, ha az már az egészségre is káros vagy veszélyes.

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2023.04.01. 09:11:32

Fotót! Majd megmondjuk, kell-e szégyellni vagy szeretheted! :D
süti beállítások módosítása